A fiú vagyok
kit szentlélek nemzett emberré,
elnyerve a halandóságot,
megtapasztalva a földi lét
örömét és keservét.

A fiú vagyok,
anyától született gyermek,
kinek joga ismerni
a tér korlátait,
ki létezését az idővel mérheti
és tudja, hogy élete véges,
s hiszi, hogy lelke örök.

A fiú vagyok, tudom,
emberként meghalok,
s ha szólít majd,
talán Isten is megbocsát.

 
Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.

Koszorút fonsz homlokodra
és Jézusnak hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,

ilyen a végtelen idő játéka.

Nézz tükörbe,
s lehervadnak bőrödről a tüskék ,
kezed csak papírmassé keresztet markol,
lankán mászol, nem meredek dombra.
Színjáték csupán életed, szereped semmi,
legfeljebb vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta.

 Ha süvít a téli szél

kabátod összerántod,

kezed zsebre vágod,

nem kell fáznod,

semmi baj.

De

lelkeddel

mond

mit teszel?

Koldús vagyok,

koldulok.

megtört erőm,

temetőm

messze még,

s ha tűz már nem is ég,

parázslik az élet,

csak a lélek

az mi semmivé lett.

Nézz rám!

Vess valamit elém,

vagy rugj belém,

de ne lépj közömbösen,

ne szégyeld szánalmas létem,

helyettem,

én sem szégyenlem, hogy vagyok,

és koldúsként

alamizsnáért koldulok.

Havat söpör a szél,

a nap sem kél,

szürke felhők alatt

most a fagy arat,

hó takar mindent,

látszatra

nyugalmat teremt,

de alatta csak pusztulás,

az elmúlás

s benne ott

rohad életed,

semmit érő

 fájó létezésed.