<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<object><type>video</type><version>1.0</version><provider_name>Network.hu</provider_name><provider_url>http://network.hu/</provider_url><title>Sűtő Barnabás-Panasz Radnótihoz</title><author_name>Braunel</author_name><author_url>http://network.hu/Braunel</author_url><html>&amp;lt;object width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot;&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;movie&amp;quot; value=&amp;quot;http://videoversek.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=139722&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://videoversek.network.hu&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowscriptaccess&amp;quot; value=&amp;quot;always&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowfullscreen&amp;quot; value=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;embed src=&amp;quot;http://videoversek.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=139722&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://videoversek.network.hu&amp;quot; width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot; allowscriptaccess=&amp;quot;always&amp;quot; allowfullscreen=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;/object&amp;gt;</html><width>424</width><height>345</height><duration>179</duration><description>Panasz Radnótihoz &#13;
&#13;
&#13;
&#13;
Éber a hajnal, nem jön az álom. Bár a sötét, mint &#13;
Szürke lepel hull ablakomon túl, lámpa vasára...&#13;
Elfeledett nevedet, felidézem ez éjjeli órán;&#13;
Árva poéta kinek szeme fentről lát le reám most.&#13;
Nézz legalább még egyszer e-honra a pulpitusodról!&#13;
Most is a gyengét és elesettet húzza az ág itt.&#13;
&#13;
Tán te is egykoron, így meditáltál benn a barakkban;&#13;
Hol hadifoglyok aludtak s vad lihegésük alatt csak &#13;
Úgy tapogatva kezeddel, az irkát, írtad a verset…&#13;
&#13;
Holdunk, mint egy vándor, néz be az ablakon át rám,&#13;
És azt érzem, rab vagyok én is, mert öl a kétség&#13;
Elhagy az álom, nem tudom én azt; él-e jövő majd...&#13;
&#13;
Most elmondom hát neked égi poéta, hogy értsd meg;&#13;
Szívem mért dobog úgy, és ébren mért öl a kétség...&#13;
Mért ülök én álomtalan itthon, benn a sötétben.&#13;
Nézd meg e tájat, ahol te is egykor felnevelődtél.&#13;
Elszomorodsz majd, úgy ahogy engem is elszomorít ez...&#13;
Becstelen, álnok képmutatók, úgy döntenek itt, a&#13;
Nép az, akin most durván, pőrén csattan a szíj és&#13;
Nem tehetünk már ellene semmit. Várjuk a véget...&#13;
&#13;
Kérlek, irányítsd gondolatom, hogyan éjek-e kínban.&#13;
Újra szeretném élni a gyermeki boldog időket…&#13;
Mit tegyek érte? Az ősök bűne a mostani korszak?&#13;
Szólj a fülembe, hogy értsem! Honnan várjam a jót most?&#13;
Félve remélhetem én még, bús vigaszát e hazának?&#13;
&#13;
***&#13;
&#13;
Lassan hajnalodik már... Hold sem süt be szobámba...&#13;
Már csak a csillagok égnek, fénylenek egyre az égen...&#13;
És amikor majd, ébred a napfény ők is ahogy kell;&#13;
Foszlanak… Úgy, ahogyan bús és keserű szavaim most...&#13;
</description><thumbnail_url>http://vds.network.hu/clubvideo/1/3/9/_/139722_59542_4.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>80</thumbnail_width><thumbnail_height>60</thumbnail_height><video_id>139722</video_id></object>
