TÜKRÖM MÖGÉ

Tükröm mögé teszem szívem,

Körberakom rögökkel neked,

Élni- szeretni-halni mind jó.

Évek óta ott látlak a fák között,

Ki elaltattad a szunnyadó, fáradt állatot.

Szeretem, ha szeretnek nagyon,

S én szeretlek nagyon-nagyon.

Szeretem blúzod illatát,

Szeretem mosolyod, arcod minden mozdulatát.

Én szeretem szemed fényét,

Kezed tenyerét, melybe lehajtom fejem,

S magam mély álomba ringatom.

Szeretem büszke lépteidet,

Szeretem saját könnyeimet.

TIZENHAT ÉV

16 év annyit ér, amennyit most a cél,

Nem találja, ha külön téved,

Mert az emberek a szív mélyén testvérek.

16 év egy új világot ér,

Szeretettel és sok könnyel élt.

A kemény napok összefogtak,

Sebet soha nem okoztak.

Verseltem önfeledten,

A mélység jövőjét emlegettem,

S a reményt, mely egyre nőtt,

A nap és a hold mindig felettem tündökölt.

16 év és még egyszer annyi,

Nem győztem a napokat összeadni.

Fent a felhők között tiszta tudatom,

S találkoztam veled az utamon.

MEGSZÜLETTEM

Mindjárt 6 óra.

Tested izmai ugrálnak.

De örülök az ébresztő napsugárnak!

9 hónapja ölel méhed,

Most mosolyog az arcom-, nézd meg.

Én laktam benned várva a napot,

Mikor szepegő kislányod megláthatod.

Keressen a szemed, villantsd rám egyszer,

A szikrázó, drága fényekkel.

Egyenesítsd ki megroppant gerinced,

Arcoddal arcomat érintsd meg.

Érzed? Újjászültük magunkat,

Hogy meglássuk új világunkat.

A napot, a holdat, a fákat, a vizet,

A hangot, az arcot és óvó kezet.

Elnyúlok fáradt testtel,

Reszkető kezeimmel,

9 hónap fogam között,

Pici tested kiköltözött.

Köszönöm a szivárgó könnyeknek,

Hogy álmom virága megszületett.

Nevess nagyot, fogd marokra ujjam,

Harapd az örömöt, szemed hadd bámuljam.

Te gyönyörű! A világ csodája!

Ámulj a létezésen és megannyi örömöm

Szívedet majd átjárja.

Mától tied a föld, a víz, a levegő,

Tied az élet és vele az erő.

Az égboltról tudd, hogy mennyország,

És soha ne bánts senkit sem.