Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Pálinkás Imre | 3 hozzászólás
A fiú vagyok
kit szentlélek nemzett emberré,
elnyerve a halandóságot,
megtapasztalva a földi lét
örömét és keservét.
A fiú vagyok,
anyától született gyermek,
kinek joga ismerni
a tér korlátait,
ki létezését az idővel mérheti
és tudja, hogy élete véges,
s hiszi, hogy lelke örök.
A fiú vagyok, tudom,
emberként meghalok,
s ha szólít majd,
talán Isten is megbocsát.
13 éve | Pálinkás Imre | 2 hozzászólás
Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél
süvít,
mocskos sikátorban botladozom, rémálom
ölel magához, a
halál-madár gúnyosan rám visít,
s halált lehel a föld is, a szemétben
találom
magam - rám untak - odavetettek, betakartak
néhány
rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,
felejtéssel, lelkemből minden jót
elloptak,
körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,
s bámulom a
felettem ringó telt combokat,
a gyönyör forrását, s a döbbenet
telepszik rám,
a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,
álcád
lehullik arcodról és nem marad más, csupán
csak csillag szemedből
kimászó millió kis féreg.
|
|
13 éve | Pálinkás Imre | 4 hozzászólás
Koszorút fonsz homlokodra
és Jézusnak
hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből
Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,
ilyen a végtelen idő játéka.
Nézz tükörbe,
s lehervadnak bőrödről a
tüskék ,
kezed csak papírmassé keresztet markol,
lankán mászol,
nem meredek dombra.
Színjáték csupán életed, szereped semmi,
legfeljebb
vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan
statiszta.
14 éve | Pálinkás Imre | 0 hozzászólás
14 éve | Pálinkás Imre | 1 hozzászólás
Nem változtam,
vagyok 'mi voltam,
semmi!
és
senki!
árnyékot nem vetek,
hullámot nem verek,
élek,
még
létezek,
még nem emlékezek,
már nem remélek,
akarok?
csak
vagyok!
szólnák, de hallgatok,
indulnák, de várok,
kutatlak,
és
talállak?
létezel? álmodlak?
kínoznak a vágyak.
szólsz?
nekem
válaszolsz?
vagy
mert árnyékot nem vetek,
hullámot nem verek,
már
nem
létezek!
14 éve | Pálinkás Imre | 0 hozzászólás
Őszi felhők futnak az égbolton,
takarják a planéta szétszórt színeit,
a napsugár is megpihen a holdon,
visszaidézi a nyár múlandó ízeit.
Nyugtalan vörösen izzik az égalja,
jósolva holnapra hűvös szeleket,
kacsint az est-hajnal fénylő csillaga,
álmunkba lopva a nyári emléket.
14 éve | Pálinkás Imre | 0 hozzászólás
Koldús vagyok,
koldulok.
megtört erőm,
temetőm
messze még,
s ha tűz már nem is ég,
parázslik az élet,
csak a lélek
az mi semmivé lett.
Nézz rám!
Vess valamit elém,
vagy rugj belém,
de ne lépj közömbösen,
ne szégyeld szánalmas létem,
helyettem,
én sem szégyenlem, hogy vagyok,
és koldúsként
alamizsnáért koldulok.
14 éve | Pálinkás Imre | 0 hozzászólás
Havat söpör a szél,
a nap sem kél,
szürke felhők alatt
most a fagy arat,
hó takar mindent,
látszatra
nyugalmat teremt,
de alatta csak pusztulás,
az elmúlás
s benne ott
rohad életed,
semmit érő
fájó létezésed.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás