Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | Pálinkás Imre | 4 hozzászólás
Koszorút fonsz homlokodra
és Jézusnak
hiszed magad,
élvezed, hogy véred csorog arcodra.
Krisztus-előttből
Krisztus-utánba tartasz,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,
ilyen a végtelen idő játéka.
Nézz tükörbe,
s lehervadnak bőrödről a
tüskék ,
kezed csak papírmassé keresztet markol,
lankán mászol,
nem meredek dombra.
Színjáték csupán életed, szereped semmi,
legfeljebb
vaksin átcsoszogsz a színen
mint egy félrészeg mosdatlan
statiszta.
Franzstadt szült, Szárszó temetett.
Vérben,
könnyben, mocsokban
és magányos álmokban
a szó veled
született.
Fájdalma voltál a világnak,
s pokolian fájt a világ
benned.
Emberöltők követettek,
mégis szavad a véres
alkonyokban
lelkünkben visszhangzanak.
A papírforgók már szemétre
vetve,
vak szemek néznek a világra,
s a látók is megvakulnak.
Magot
vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen
maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
|
|
|
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
Nagy László: Gyászom a Színészkirályért
Megfojtom a heroldokat,
kik halálodtól hízva gurulnak,
vért
gurguláznak,
lerakom mind a gyalázatosat
küszöbére a gyalázat
urának.
Mi történt megint, mi történt?
Kicsoda ment el megint
valami
vérző eskű szerint
szétdúlva a köznapi törvényt?
Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus?
Csak jó ripacs,
vagy színészkirály?
Szépség, vagy hetven kilógram színhús?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás