Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VIDEÓVERSEK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VIDEÓVERSEK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Az irigység alaktalan, bűzös massza.
Sárga pergamen szín ujjával a gonosz,
törékeny lelkedet csúful összemarja,
míg rendetlen rímpárok között lajstromoz.
Butasága leple művedet takarja,
tehetségedet elfedi üvegdoboz.
Szótagszámok eltérése őt zavarja,
melyet értéktelen tanáccsal viszonoz.
Kíváncsi vagyok, versem majd hogy csavarja,
belsejében kíméletlenül mint motoz.
Szinte látom, ahogy fafejét vakarja,
mi legyen a végítélet, ha oszt-szoroz.
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Csodák gyönyörű kertjében ért engem a reggel,
mosolyogva figyeltem, ahogy a nap felkel.
Indigószín orgona fejét vállamra hajtja,
harmatcsepp könnyel szemében, sóhajtva.
Tüdőmbe a tavasz hűsítő virágillata árad,
ragyogó tündérszép fővel biccent felém, éppen hármat.
A mezőn amerre szemem lát, aranyló kéve,
hajlongó pipacsokra ömlik napszínű fénye.
Az ösvény lábam alatt tündöklő drágakő,
fák bólogató mesemondó lombja, fecsegő.
Lidérc fénycsóvát fest az égre, nekem hízeleg,
csábító bús énekét hallom, a múlt páraként lebeg.
|
|
|
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Fél évszázada léptem az útra, tétova kisgyerek,
nem tudtam tündérből valóság hogy legyek.
Kezdetben egyre csak hátra tekingettem,
a múlt karcos élességű képébe vesztem.
Milyen hosszan, láthatatlan kanyarog az út,
homályba vesző félelmes dimenzióba fut.
Hatalmasnak hittem a vándorlást rajta,
gyakran rohantam is, vágyaimtól hajtva.
A tejszín égből előttem földre hullt lajtorján,
a menny hercege szállt alá szárnyas paripán.
Lelkemben felizzott a boldogság gyöngysora,
szívemet lepte életösvény emlékpora.
12 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Tegnap feltámadt a régmúlt emlékét idéző szél,
csak állom rohamát, elmémben a halott életre kél.
Kinn az erdőn szivárványszínt rezgő levelek alatt,
az áttetsző kocsonyás légben, egy látomás haladt.
Büszkén egyenesen ül nyergében, Szentföld lovagja,
napcserzett nemes arcát, saját vére borítja.
Győzött kegyetlen csatákon, szerelmes ágyakon,
most halálát érzi, vándorol kietlen pusztákon.
Hatalmas kardja törötten lóg sebzett oldalán,
fehér köpenye szakadtan csüng bal vállán,
rajta a vörös kereszt és a száradó vér eggyé vált.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu